SZÉNÁSINÉ HARTON EDIT : A bácsalmási Rákóczi úti iskola 125 éve

 

A bácsalmási Rákóczi úti iskola 125 éve¹

 

    Bácsalmáson az alapfokú iskolai nevelés-oktatás a Rákóczi úti, valamint a Szent János utcai iskolaépületben folyik. Az épületekben kezdetektől fogva iskola működik. A Rákóczi úton 1886-ban épült fel a zárda, ahol külön leányiskola nyílt a kalocsai iskolanővérek vezetése alatt. A Szent János utcai épületet 1930-ban adták át az állami polgári fiú és leányiskola számára, itt a leánypolgári megszüntetését követően polgári fiú és mezőgazdasági középiskola működött. Az egyházi iskolák államosítása, illetve a polgári iskolai képzés megszűnése óta mindkét épület a nyolcosztályos általános iskolai képzést szolgálja.

 

Az iskolai oktatás kezdete

 

    Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek feljegyzései szerint az 1716-1718-as török elleni háború után újratelepült Almáson 1738-ban épült iskola, a tanítás azonban csak 1756-tól vált rendszeressé, amikor Forgács Mihály, a magyar és bunyevác lakosság nyelvét egyaránt beszélő iskolamester került a plébánia szolgálatába.

    A vályogból készült, náddal fedett iskola egyetlen helyiségében tanultak a bunyevác és a magyar gyerekek, kezdők és haladók, lányok, fiúk vegyesen. A fűtést szolgáló kemencébe a gyerekek hordták össze a tűzrevalót. A vizitációk arról is írtak, hogy a szülők pásztorkodásra, otthoni munkára fogták gyermekeiket, nagyon hanyagul küldték őket iskolába.1771-ben negyven iskoláskorú közül mindössze tizenketten, 1778-ban hetvenből negyvenen jártak rendszeresen az iskolába, de csak a végrehajtó közbelépésére, november végétől.

    A németek 1786-87. évi betelepítését követően az érseki hatóság szabályozta a templomi nyelvhasználatot, a tanítás a gyermekek anyanyelvén folyt. Kezdetben a német gyerekeket a Freiburgból származó tanító saját lakásán tanította.

    Az 1808-ban mezővárosi címet kapott Almáson 1811-ben építettek új iskolát. A két tágas terem egyikében a magyar-bunyevác, a másikban a német gyerekek tanultak. Ezt, a később felső iskolának nevezett épületet, amely a Gróf Széchényi u. 65-67. sz. alatti lakóházak helyén állt, az idők folyamán a szükségleteknek megfelelően bővítették.

    Az 1868. évi első hazai tanügyi törvény Bács-Bodrog vármegye számára két új intézetet eredményezett, 1870-ben Baján tanítóképzőt, Szabadkán tanítónőképzőt alapítottak. A népiskolák hatosztályos elemi népiskolákká szervezésével a helyi tanügy is fejlődött: 1868-ban hat tanítója volt Almásnak, 1885-ben – egy évvel a zárda megnyitása előtt - három tanítónő alkalmazásával kilenc főre emelkedett a tanerők száma.

    Bácsalmás történetének jelentős dátuma 1886., a Miasszonyunkról nevezett Iskolanővé-rek zárdájának, illetve az általuk vezetett leányiskolának és óvodának az alapítása.

 

Zárda - A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek
vezetése alatt álló bácsalmási leánynevelő intézet

Római katolikus elemi leányiskola

    Haynald Lajos kalocsai érsek a lányok oktatásában meghatározó szerepet szánt az 1760-ban Kalocsán letelepült Miasszonyunkról nevezett szegény iskolanővéreknek. A kalocsai anyaegyház létrejötte után sorra alakultak a nővérek által vezetett intézmények.²

    A bácsalmási római katolikus leány elemi iskola létesítését 1881. július 18-án Haynald érsek kezdeményezte Csicsáky József plébánosnak írt levelében. Az építkezéshez az érseki hatóság 6000 Ft összegű segélyt biztosított. A zárdaiskola felépítését a község képviselőtestülete is támogatta, így a munka 1883-ban megkezdődött. Az építkezés anyagi nehézségek miatt elhúzódott – a befejezéshez az egyházközség kölcsönt vett fel, így öt esztendő elteltével elkészült a zárda. Csicsáky 1886. április 9-én jelezte, hogy őszre várják az iskolanővéreket.

    A négy szerzetes tanítónő és az óvónő javadalmazását is az egyházközség vállalta, ezért a kilenc világi tanítói állásból négyet megszüntettek, a tanítónőket más településekre helyezték.

    A nővérek 1886. szeptember 11-én Franz Mária Terézia, a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek szerzetes rendje alapítójának kíséretével érkeztek Bácsal-másra. „A nép Csicsáky préposttal az élen a zárda előtt várta őket. A tiszteletes anya és a nővérek báró Rudics Józsefné vendégei voltak. Másnap, szeptember 12-én Csicsáky megszentelte a házat… A kápolnát, melynek felszerelését báró Rudics Józsefné adta, november 27-én szentelte meg a prépost plébános, háromnyelvű beszédet mondván ez alkalommal az összegyűlt népnek.”³

    Az első iskolanővérek Leberl Mária Simplicia főnöknő, Vujkovics Mária Cazimira tanítónő, Balogh Mária Georgina tanítónő, Kőnig Mária Melánia óvónő, Ney Mária Emerencia szakácsnő, Madarász Veronika és Varró Franciska jelöltnők voltak.

1886. szeptember 14-én három tanteremben és egy óvodai teremben megkezdődött az elemi iskolai tanítás és az óvodai foglalkozás.

 

A leány elemi iskola képeslapon

    Bácsalmás lakónépessége 1895-ben már meghaladta a 8500 főt. A 6-12 éves tanköteles gyermekek száma 1222, a 13-15 évesek száma 511 fő volt. Felmérések szerint a 6-12 évesek 97 százaléka, a 13-15 évesek 82 százaléka járt iskolába. A zárdában négy tanulócsoport, a régi iskolában öt tanítóval öt fiú tanulócsoport működött. Egy tanítóra átlag 130 gyermek jutott. A tanulók többsége 1-2. osztályos volt, a tanítás délelőtt és délután is folyt. Az elemi iskolák 5. és 6. osztályai mindig kisebb létszámúak voltak, ugyanis a tehetősebb szülők gyermekei tízéves koruktól magasabb iskolatípusban (polgári iskolában, gimnáziumban, kereskedelmi iskolában) folytatták tanulmányaikat. A szegényebbek - a tankötelezettség ellenére - a négy elemi elvégzése után mezőgazdasági munkára fogták gyermekeiket.

    A millenniumra készülve siettették a magyar nyelvű tanítást. Ezt szolgálta az 1893. évi 26. törvény, amelynek következtében 1889-ben Bácsalmáson is beszüntették a nemzetiségi tannyelvű oktatást.

    A tanfelügyeleti vizsgálatok vegyes helyzetről számoltak be: a gyerekek többsége a magyar nyelv alapjait az óvodában és az alsóbb osztályokban sajátította el. Megállapították, hogy az államnyelv oktatása ott vált hatékonnyá, ahol a tanítók a magyarosító eszme mellé álltak.

    A századforduló körüli években Bácsalmáson jelentős gazdasági-kulturális fejlődés indult meg. 1900-ben három tanerős zsidóiskola, 1905-ben új, négy tantermes katolikus elemi fiúiskola épült. Az iskolanővérek a község kérésére 1907-ben a fiúóvodát is átvették, ettől az időtől a zárdával szomszédos épületben két nővér és egy jelöltnő foglalkozott a gyermekekkel.

    1909-11-ben bővítették a zárda épületét. A földszinten két tanterem létesült, az emeleten egy nagyobb alapterületű teremben kapott helyet a kápolna, a volt kápolna földszinti helyiségéből pedig vendégszobát alakítottak ki.

    Az első világháború és a szerb megszállás évei nagy megpróbáltatást jelentettek a zárda életében: az iskolanővérek helyettesítették a hadba vonult tanítókat, délelőtt a lányokat, délután a fiúkat tanították. Az óvodát kórtermeknek rendezték be, ahol sebesült katonákat ápoltak. Szerb hatósági rendelkezésre 1919 szeptemberében a tanulókat anyanyelvük szerint osztályokra osztották, külön tanították a magyar, a német és a bunyevác gyermekeket. A szerbek kivonulása után ismét magyar tannyelvű lett az oktatás.

    Az 1923-as kisebbségi népiskolai oktatásról szóló rendelet nyomán a magyar tannyelvű, a német nyelvet kötelező tárgyként oktató C típusú oktatást vezették be annak ellenére, hogy a lakosság mintegy ötven százaléka német és mintegy húsz százaléka bunyevác anyanyelvű volt.⁴

    Klebelsberg Kunó minisztersége idején az általános műveltség és az alapvető gyakorlati ismeretek elsajátítása céljából 1922-ben egy fiú- és egy lányosztállyal megnyílt a bácsalmási állami polgári iskola. Állami támogatással öt külterületi modern elemi iskola épült, a belterületi elemi fiúiskolát emeletráépítéssel bővítették, így központosították az addig két épületben elhelyezett iskolát. A zárdaépület nyugati szárnyának felépítésével megoldódott a katolikus polgári leányosztályok és a kollégium elhelyezése, a Főtéren pedig ? felerészben államsegéllyel ? 1930-ban felépült a modern állami polgári iskola.

 

A zárda bővítése

A római katolikus polgári leányiskola

 

    A négyosztályos polgári iskolai képzés tanulmányi anyaga a vallásos, erkölcsös és nemzeti szellemű, gyakorlati irányú általános műveltség megszerzésére és a gyakorlati életre nevelésre irányult. A leányiskolák számára törvény azt is meghatározta, hogy művelt magyar polgári háziasszonyokat neveljenek.

    A bácsalmási római katolikus egyházközség 1925. szeptember 7-én 22 szavazattal 4 ellenében döntött a római katolikus felekezeti polgári leányiskola felállításáról. Az állami polgári iskolának felmondták az egyházi kezelésben lévő régi elemi iskola helyiségeinek használatát, hogy helyet biztosítsanak a beinduló egyházi leány polgári iskolai osztálynak.⁵

    Az érseki hatóság, valamint a vallás- és közoktatásügyi miniszter jóváhagyásával szeptember 21-én megkezdődött a tanítás. Három iskolanővér tanította az első 23 fős osztály növendékeit.

    1928-29-ben új szárnnyal bővítették a zárda épületét, amire igazán szükség volt, mert szűkös, mostoha körülmények között folyt a tanítás. 1929 szeptemberében lett teljes a leány polgári iskola, 93 rendes és 10 magántanulóval négy osztály működött. Az elemi iskolának 385 tanulója volt, az intézet óvodájában 100 fiú és 120 leánygyermekkel foglalkoztak.

 

    A zárda épülete 1929 szeptemberében

    Az óvoda 204 négyzetméter alapterületű földszinti termét harmonikafalakkal három részre osztották, kettőben óvodai foglalkozásokat, egyben a polgári iskola testnevelési óráit tartották. Az egybenyitott nagyteremben rendezték az iskolai és az óvodai ünnepségeket. Az óvodai csoportok hamarosan kiszorultak, a szomszédos régi iskolaépületben kaptak helyet.⁶

1930-ban jelent meg a zárda első évkönyve, az utolsót 1944-ben adták ki.

    Az 1932-33-as tanévben, az állami polgári leánytagozatának megszűnését követően 160 fő lett a polgári iskolai növendékek száma, közülük 8 izraelita vallású volt. Anyanyelv szerint 93 magyar, 58 német, 9 illír (bunyevác). A helybeliek száma 95, a vármegye más községeiben 63, más vármegyében 2 leány lakott. A távol lakók tartásdíj ellenében kollégiumi ellátásban részesültek. Levelet hetenként írhattak, havonta egy alkalommal fogadhattak látogató családtagokat, és csak az iskolai szünetekben utazhattak haza.

    A polgári iskolai beiratkozás díja 10, a tandíj egész évre 28 Pengő volt. A nem katolikus tanulók a tandíj kétszeresét fizették. Az iskolafenntartó egyházközség jóvoltából az arra érdemes és rászoruló katolikus tanulók tandíjmentességben, illetve könyvsegélyezésben részesültek.

    A közoktatásügyi igazgatásról szóló 1935. évi 6. törvény megerősítette az egyházi hatóságokat saját iskoláik igazgatásában és felügyeletében. A katolikus iskolák igazgatói feladatkörét a mindenkori plébánosok látták el. Bácsalmás iskoláinak ellenőrzését a kalocsa-bácsi egyházmegyei tanfelügyelő, az állami felügyeletet felsőbb szinten a Pécsi Tankerületi Főigazgatóság gyakorolta. Az iskolanővérek a Tanterv és Utasítás, valamint az egyházi hatóság által jóváhagyott tanmenetek alapján tanítottak. A német nyelv már az elemiben kötelező tantárgy volt. Rendkívüli tantárgyként a zongoraoktatást vezették be.

    Tanítói tanácskozásokat általában havonként tartottak. A szakmai továbbképzést szolgálták a pedagógiai szemináriumok, a mintatanítások és a bemutató foglalkozások.

A vallásos és a hazafias nevelés jó alkalmai voltak az iskolai ünnepségek, a nemzeti és a katolikus egyházi ünnepek. A polgári iskola növendékeinek vallási és hazafias nevelését szolgálta és segítette az Árpád-házi Boldog Margitról nevezett Szívgárda, valamint a Szent Erzsébet Önképzőkör. Hagyományossá váltak a karácsonyi és januárban az Árpád-házi Szent Margit tiszteletére rendezett műsoros ünnepségek. A szívgárdisták havonkénti összejöveteleiken jelenetekkel, versekkel, énekszámokkal szerepeltek. Májusban műsoros ünnepségen köszöntötték a szülőket. A Madarak és fák napján minden osztály számára kirándulást szerveztek. A felsőbb osztályok több napos tanulmányi utakon is részt vettek. Tanév végén hagyományosan tornabemutatót, a kézimunkákból, rajzokból kiállítást rendeztek.

A zárda épülete 1935-ben

    Az intézményben 1937-től 1942-ig a polgári iskola négy osztályára épülő három éves nőipariskola is működött. A képzés egy éves fehérneművarró és két éves felsőruhavarró évfolyamra tagolódott. Az első szakvizsgát 1940 júliusában tartották. A háborús viszonyok miatt több vidéki tanuló kimaradt, egyre nehezebbé vált a beiskolázás, ezért a rendi elöljáróság az 1941-42-es tanév végén a nőipariskolát megszüntette.

    1938-39-ben 53 tanulóval osztatlan kisebbségi német népiskolai tagozatot alapítottak, amelyet 1941-ben 94 tanulóval részben osztott tagozattá szerveztek.

    A nőipariskola megszüntetésével felszabadult két emeleti tanteremmel, belső átalakításokkal és felújításokkal a működési feltételek javultak. 1942-ben – az új óvoda⁷   megnyitása után – a földszinti, harmonikafalakkal három részre osztható nagyteremből tágas tornatermet, öltözőt és szertárt alakítottak ki. Az udvarban lévő melléképületeket lebontották, helyettük az épületen belül vízvezetékes illemhelyeket létesítettek. Az egész épület új mészkőporos vakolást kapott.

    Az intézmény gondosan és folyamatosan gyarapított könyvtárral rendelkezett. 1944-ben a tanári könyvtár 630, az ifjúsági könyvtár 606 kötetes volt.

    Az 1943-44-es tanévben – amely a háború miatt csak öt hónapig tartott - az iskolanővérek a helyben lakó tanítványaikkal együtt részt vettek a szociális és a légoltalmi munkában. 1945 után - az egyházi iskolák államosításáig - továbbra is az iskolanővérek tanítottak. A háború idején megfogyatkozott felszerelést a szülők segítségével pótolták, rendbe hozták. A polgári iskola helyébe fokozatosan a 8 osztályos általános iskola lépett.

 

    Az intézet főnöknői voltak: Leberl M. Simpilicia (1886-1888), Vujkovits M. Casimira (1888-1904), Bauer M. Antónia (1904-1908), Fábián M. Aurélia (1908-1914), Lepár M. Auguszta (1914-1918), Szabó Mária Leona (1918-1924), Kákonyi M. Heléna (1924-1930), Volpert M. Menodóra (1930-1936), Ambruzs M. Alfréda (1936-1939), Albeker M. Paula (1939, igazgató 1940-1945-ig), Faragó M. Karolina (1945-1948)

Az 1947-ben végzett tanulók

 

Rákóczi úti Általános Iskola

 

    Az iskolanővérek leánynevelő intézetének 1948. június 3-án végrehajtott államosítása után a nővérek helyét világi nevelőkkel töltötték be, az intézmény Bácsalmási Állami Általános Leányiskola néven működött.

    Az 1949-50-es tanévtől fakultatívvá vált a hitoktatás, az orosz nyelv mindenki számára kötelező bevezetésével megszűnt a német nyelvtanulás. Az iskolának 554 tanulója volt, a nevelőtestület az igazgató és az igazgatóhelyettes mellett 3 szaktanárból és 12 tanítóból állt. 12 tanterem, 1 tornaterem, 1 igazgatói iroda és 1 nevelői szoba állt a nevelők és a tanulók rendelkezésére. Az épület egy részében még az iskolanővérek laktak, és a kollégium is működött. A konyha ellátta a bennlakókat, és itt főztek a napközi otthonos óvoda számára.

    1950 nyarán rendőrségi eljárással kitoloncolták a nővéreket. Kisméretű szobácskáikból falbontással tantermeket, szertárhelyiségeket, a kollégiumi szobákból szolgálati lakást, a kápolnából kultúrtermet alakítottak ki. A 16 tanterem lehetővé tette a 45-48-as létszámú tanulócsoportok bontását. A tantestület szaktanárokkal egészült ki.

    Az 1954-55-ös tanévben Csengődi Rezső, 1955-től 1965-ig Fischer István, 1965-től 1973-ig Magyar Jánosné volt az iskola igazgatója. Megszűnésükig két tanyai iskola, valamint 1973-ig négy óvoda tartozott az iskolához.
    1961. június 18-án iskolai ünnepség keretében Fischer István igazgató megemlékezett a leányiskola 75 éves jubileumáról, a zárda alapításáról. Az ünnepséghez tartozott az ötven éve végzett növendékek találkozója, amelyet Grosschmid Istvánné igazgatóhelyettes szervezett.
    1963 szeptemberétől koedukálttá váltak az iskolák. A Bácsalmási Állami Általános Fiúiskola Vörösmarty Mihály Általános Iskola, a leányiskola Rákóczi úti Általános Iskola néven folytatta működését.
    1970-ben 17 tanulócsoport és 6 szakkör működött az iskolában, a 24 pedagógus közül 13 volt szaktanár. Látványosan gyarapodott a szertárak felszereltsége és az iskolai könyvtár állománya.

    1973 szeptemberétől – a két általános iskola összevonásától – az iskola a Vörösmarty Mihály Általános Iskola alsó tagozataként 16 alsós tanulócsoporttal és 21 pedagógussal működött. Az összevont intézmény igazgatója Csenki Antal, 1987-től Schoblocher József volt, az alsó tagozat vezetését 1975-ig Grosschmid Istvánné, 1975-86 között dr. Czeglédy Jánosné, ezt követően Németh István igazgatóhelyettes látta el.
    Az épületet az 1984-85-ös tanévben felújították, és áttértek a gázfűtésre. A munka befejezéséig a Vörösmarty Mihály Általános Iskola felső tagozatának Szent János utcai épületében délelőtt és délután folyt a tanítás.

1986. június 6-án ünnepi szentmisén és a délutáni műsoros ünnepségen emlékeztek meg az iskola 100 éves jubileumáról, amelyen számos hajdani növendék és pedagógus vett részt.
        1993-ban a római katolikus egyházközség kezdeményezésére Bácsalmás város önkormányzatának képviselő-testülete a közös igazgatású iskolát két önálló intézménnyé szervezte, és a 122/1993. kth. sz. határozatával létrehozta a Rákóczi Úti Általános Iskolát.
          A Rákóczi Úti Általános Iskola 1993 szeptemberében 18 tanulócsoporttal és 27 pedagógussal kezdte meg munkáját. Németh István igazgató és Csőkéné Wendler Mária igazgatóhelyettes irányításával 2005. augusztus 1-jéig önálló intézményként eredményesen működött.
          Hagyománnyá vált a Rákóczi-napok évenkénti programsorozatának megrendezése, amelyet első alkalommal 1996-ban, az oktatási intézmény fennállásának 110. évfordulója tiszteletére, nagyszabású ünnepség keretében szervezett az iskola.

A Magyar Millennium tiszteletére kiadott évkönyv

 

Iskolatársulás

 

    A gyermeklétszám folyamatos csökkenése, valamint a társulási formában történő gazdaságosabb működtetés lehetőségével élve Bácsalmás város képviselő-testülete 2005-ben összevonta két iskoláját és Mátételke község képviselő-testületével közösen intézményfenntartó társulást hozott létre. 2007-ben Bácsszőlős, Csikéria és Kunbaja csatlakozásával bővült a társulás, és kibővült feladatkörrel megalakult a Bácsalmási Kistérségi Többcélú Társulás Általános Iskolája⁸.

    Az intézmény öt településen – Bácsalmáson Kovács B. Károlyné vezetésével két iskolaépületben, valamint a csikériai és a kunbajai tagintézményekben – pályázati támogatások segítségével megújult épületekben látja el az általános iskolai nevelést-oktatást. Bácsszőlősről és Mátételkéről iskolabusz szállítja a tanulókat Bácsalmásra, a székhely szerepét betöltő Szent János utcai Vörösmarty Mihály Általános Iskolába, ahol a 6-8 évfolyamos, illetve a Rákóczi úti iskolába, ahol az 1-5 évfolyamos tanulók nevelése-oktatása folyik.

 

 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 1 - Irodalom – Szénásiné Harton Edit: Közoktatás. In: Horváth Zoltán – Sövény Mihály – Szénásiné Harton Edit: Bácsalmás. Fejezetek egy felső-bácskai kisváros történetéből. Bácsalmás, 1999. 85-151. p.

Jav. bőv. online kiad. 2006. http://www.bacsalmas.hu/images/Dokumentumok/Ekonyvtar/bacsalmas.pdf

 2 - Az Iskolanővérek által létrehozott zárdák, az alapítás sorrendjében, a működési idejüktől függetlenül: Óbecse (1868), Topolya (1869), Baja (1870), Szabadka (1874), Bács (1876), Újvidék (1878), Kunbaja (1880), Jánoshalma (1881), Temerin (1881), Mohol (1882), Bácsalmás (1886), Zombor (1887), Péterréve (1891), Foktő (1894), Zombor (1896), Horgos (1897), Hódság (1899), Futak (1900), Palánka (1901), Magyarkanizsa (1901), Mélykút (1901), Ada (1902), Szentfülöp (1905), Hajós (1907), Martonos (1908), Kiskunfélegyháza (1908), Bácsszentiván (1909), Alsókorompa (1909), Bácsszenttamás (1912), Bélabánya (1912), Vágújhely (1912), Budapest (1913), Őrszállás (1913), Balatonalmádi (1915), Zombor (1916), Budapest (1916), Pécs (1916), Vecsés (1916), Balatonszabadi (1917), Kúla (1918), Budapest (1920), Siklós (1921), Esztergomtábor (1922), Kiskunhalas (1922), Cegléd (1922), Dunakeszi (1922), Budapest, Ferenc József fiúnevelő-intézet (1923), Kecel (1923), Bátya (1925), Hercegszántó (1925), Alsóság (1925), Tamingfu, Kína (1926), Németkér (1927), Budapest (1927), Dávod (1928), Polgár (1928), Kiskőrös (1928), Bácsbokod (1929), Dunapataj (1929), Újszeged (1930), Gara (1930), Kaichon, Kína (1930), Hőgyész (1931), Taminghsien, Kína (1931), Csillaghegy (1932), Mágocs (1934), Szeged (1939), Szabadka (1940), Újverbász (1940), Szováta (1941), Szeged (1945), Mezőkovácsháza (1945), Nyergesújfalu (1945), Kecel (1949), Bodvarákó (1949). In: Kőfalviné Ónodi Márta- http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/kofalvine.htm

 3 - Udvardy József: Bácsalmás község plébánia története. Bácsalmás, 2003. 115. p.

 4 - Az itt élő népek lojálisak voltak a magyar szellemiséggel és a közös hazához, amely felgyorsította az asszimilációs folyamatot.

 5 - 1930. márc. 29-ig, az új iskolaépület elkészültéig egy Kossuth-Holló utcai sarokházban működött az állami polgári iskola, amelynek leánytagozatát a vallás és közoktatásügyi miniszter 38.766-1932. sz. rendeletével az 1931-32-es tanév végén takarékossági okokból megszüntette.

 6 - A Bácsalmási róm. kath. polgári és elemi leányiskola értesítője az … iskolai évről. 1930-1944. – Címváltozatok: A Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek vezetése alatt álló bácsalmási intézet … évkönyve… 1938-1944.

 7 - A mai központi óvoda.