Kerényi Sándor : Találkozásaim Farkas Ferenc zeneszerzővel

„Nem kis dolog, hogy a XX. század egyik legnagyobb magyar zeneszerzője, ha rövid ideig is, de Bácsalmáson tartózkodott és alkotott!”

Kerényi Sándor

Találkozásaim Farkas Ferenc zeneszerzővel
(Visszaemlékezés)

Madarasi tanítóim szerint a zene iránti vonzódásom korán megmutatkozott. Az 1947-es év már viszonylag konszolidáltnak mutatkozott. A madarasi kultúrháznak szolgáló Antalicz-féle vendéglőben — ami akkor az „EPOSZ székház” is volt — beindultak a „Szabad föld téli esték”. Nem volt az rossz dolog, mert a műkedvelő előadások, a kórus- és néptánc szereplések után a paraszt emberek külön termekbe vonultak, ahol hasznos előadásokat hallgathattak, vitákat tartottak, míg a fiatalok táncoltak.

Így adódott, hogy a környéken turnézó fővárosi színtársulat (köztük az akkor híres Perényi Lászlóval) fellépett egy jelenettel a „Szabad föld téli estéken”.
A társulat vezetője megkért néhányunkat, hogy a következő nap segítsünk Latinovits Oszkár zongorájának elszállításánál. Latinovits Oszkár akkor már felajánlotta a Göböljárás-nak nevezett tanyavilágban lévő kastélyát a határőrségnek. Oszkár bácsi (Latinovits Zoltán nagyszerű színészünk apja) akkor már a faluban, pontosabban a Szt. István utca egyik házának hátsó szobájában lakott. (A ház kertjében jelenleg a falu hidroglóbusza van.)
A zongorát annak rendje módja szerint a helyére szállítottuk, jutalmul ingyen megnézhettük a Lev Tolsztoj elbeszélése alapján írt Kreutzer szonáta c. zenés darabot.
Mint minden társulatnál, ők is egy rövid helyszíni próbát tartottak, főleg a zenei betétek miatt. A zongoránál egy szemüveges, akkor nem túl barátságosnak látszó ember volt. Érdekelt a zene meg a zongorázás, ezt a zongorista észrevette és meg is kérdezte: „zongorázol talán?” Válaszoltam, hogy nem, hegedülök, de minden hangszer érdekel.
Az egyik barátságos színésztől megkérdeztem, hogy ki a zongorista. Farkas Ferenc zeneszerző - válaszolta. Ez akkor nekem nem mondott semmit. Ma már tudom, de azért leírom, hogy a zenészjelölt kis Kerényi semmit nem tudott a bácsalmási rokonsággal rendelkező Farkas Ferencről. Sőt, hogy a szerző híres dalciklusának („Gyümölcskosár”) egyes darabjai is Bácsalmáson keletkeztek.
Talán nem haszontalan a Wikipedia néhány sorával ismertetni a XX. század egyik legnagyobb és legtermékenyebb magyar zeneszerzőjének életútját.

Farkas Ferenc (Nagykanizsa, 1905. december 15. – Budapest, 2000. október 10.) kétszeres Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas és Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző, A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze és Kiváló Művésze. Zenei tanulmányait 1922–27 között a Nemzeti Zenedében, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Weiner Leónál, illetve Siklós Albertnél és Fejér Ferencnél. 1929–31 között a római Santa Cecilia Akadémián Ottorino Respighitől tanulhatott ösztöndíjasként. Hosszabb időt töltött külföldi színházaknál, például Párizsban. Később Bécsben és Koppenhágában is, ahol filmzenéket komponált Fejős Pál filmjeihez. 1927–29 között a Városi Színház (mai nevén Erkel Színház) korrepetitora és karmestere volt. Külföldről hazaérkezve 1935-41-ig a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában tanított. 1949-től 1975-ig a Zeneakadémia zeneszerzés tanszakának vezetőjeként és tanáraként a ma ismert magyar zeneszerzők többségét tanította, mint például Ligeti Györgyöt, Kurtág Györgyöt, Vass Lajost, Kocsár Miklóst, Durkó Zsoltot, Bozay Attilát, Szokolay Sándort, Petrovics Emilt, Vujicsics Tihamért, Jeney Zoltánt, Vidovszky Lászlót.
A zeneszerzői pályáját meghatározó hatások között ott találjuk a magyar népzenei elemeket, a klasszikus hagyományt, az olasz és általában a mediterrán dallamosságot, valamint a tizenkét fokú technikát egyaránt. A zenei élet legkülönbözőbb területein végzett munkáinak köszönhetően egyedülállóan biztos, szuverén kompozíciós technikára tett szert valamennyi műfajban. Tudása, stílusismerete, gazdag invenciója, széles körű műveltsége és humanizmusa a nemzetközileg elismert, jelentős zeneszerzők sorába emelte. Művészete nemcsak a 20. század magyar zenéjében volt meghatározó jellegű, de új perspektívákkal gazdagította azt.
Nevét, ma több zeneiskola viseli az országban.

Később az életem nagyon szerencsésen alakult. 1950-ben (a háború miatt év-vesztesként Békés-Tarhosra kerültem, majd 1954-ben Szegedre, ahol a Konzervatóriumban zeneiskolai szolfézs és oboatanári oklevelet szereztem. A tanárképző mellett zeneszerzés előképzőn is tanultam Balázs Árpáddal (a nagyszerű kórusok, úttörődalok szerzőjével) és Fekete-Győr Istvánnal a Budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zeneszerzés tanárával.

Szeged, Dugonics-tér 1957. (Kerényi Sándor, Puskás Dezső, Balázs Árpád)

1957 szeptemberében a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytattam tanulmányaimat oboa főtanszakon. Balázs Árpád barátom is akkor került a zeneakadémia zeneszerzés tanszakára Farkas Ferenc professzor úrhoz.
Balázs Árpád unszolására felvettem a zeneszerzés melléktanszakot Kókai Rezső osztályába. Kókai tanár úrhoz az orgonistáknak, karmesterképzősöknek kötelező volt járni, az egyéb hangszeresek a tanulmányi osztályon kérvényezhették a melléktanszak felvételét.
Farkas professzor hangszerelés tant is tanított, amit megelőzött a hangszerismeret. A kollégiumban Balázs Árpád megkért, hogy hangszeremmel menjek be egy „Farkas órára”. Az órán szó szót követett, kiderült, hogy a színtársulat madarasi előadásán Farkas tanár úr kísért zongorán, sőt az előadás után a határőrség gépkocsija vitte át bácsalmási rokonaihoz. Ez volt második találkozásom Farkas Ferenccel.
Amikor már zenekarban, a Budapesti MÁV Szimfonikusok első oboistájaként játszottam, több Farkas Ferenc művet (Furfangos diákok szvit, Bűvös szekrény szvit, Régi magyar táncok zenekari változat, Csínom Palkó részletek) játszottunk, a tanár úr mindig ott volt a próbákon és a hangversenyen.
Később, az 1970-es évek— elejétől Farkas tanár úr fia András (Svájcban élő karmester) több alkalommal vezényelt bennünket. Akkor már tudtam — mivel Kókai Rezsőnél magyar dalokat is elemeztünk, hogy a „Gyümölcskosár” egy darabja, a „Ládika” Bácsalmáson keletkezett. Megkérdeztem Andrástól, hogy mit tud a darab keletkezéséről. „Gyere, megkérdezzük aput”! Akkor tudtam meg, hogy tanár úr feleségének a nagybátyja Bácsalmáson élt, ott volt jószágigazgató.
Nem gondoltam, hogy ez lokálpatriotizmus tekintetében egyszer majd fontos lesz, így hát nem is jegyeztem meg se a nevet, se az uradalmat. Mindent elkövetek, hogy Andrást elérjem, és pontos információkat szerezzek. Nem kis dolog, hogy a XX. század egyik legnagyobb magyar zeneszerzője, ha rövid ideig is, de Bácsalmáson tartózkodott és alkotott.

A szerzőről:
Kerényi Sándor oboaművész, zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ny. docense, az Oboás Társaság Alapítvány kuratóriumának tagja 1933. február 19-én, Madarason született

Szakkiadványai:
Az oboatanítás módszertana; Hangszerismeret: oboa. (Jegyzetek)
22 etűd oboára. Bp., Flaccus, 2003. (Kották)
Memorizálás – tudatos emlékezetbe-vésés. (Tanulmány)
55 előadási darab zongorakísérettel oboára vagy más dallamhangszerre. Bp., Eötvös József Kiadó, 2006.

Visszaemlékezések:
Oszkár tudja (vagy sejtette)
Tarhos - A magyar zeneoktatás egykori paradicsoma. I.
II. (Aranykor) - III. (Az aranykor és hanyatlása)
A magyar zeneoktatás egykori paradicsoma - Kerényi Sándor I. rész
A magyar zeneoktatás egykori paradicsoma - Kerényi Sándor II.rész
A magyar zeneoktatás egykori paradicsoma - Kerényi Sándor III. rész

fMegosztás

Tweet